9. Zűrös tavasz

    Kezdjük talán ott, hogy farsang után nagyon keveset, szinte nem is beszéltünk Tommy-val. Konkrétan feladtam a reménnyel, hogy bármikor összejöhet. Teljes energiámmal egy drámaversenyre készültem Emily-vel. Kellet egy fa is. Valahogyan kikönyörögtük, hogy Jonas lehessen a fa. Jó fa lett belőle :D
    Minden nap jártunk a próbára. Végül is nekem csak 3 mondatom volt össz-vissz, de én voltam a főszereplő. Szóval z nagyion vicces volt. Azt a három mondatot kellett nyolcszor megismételnem.Viszont vészesen közeledett Tommy születésnapja. Arra gondoltam, valamit mégis adok neki. Végül is van egy félévnyi közöl múltunk. Hát vettem neki egy tábla csokit. Név nélkül bedobtam a postaládájukba. Emily-vel voltam. Mint mindig.
- Hogy akarod odaadni neki? Odamész hozzá, és mondod, hogy boldog szülinapot? - Vetette fel a kérdést Emily. - Vagy csak szimplán odaadod se szó, se beszéd? Rebecca, figyelsz??
- Persze Emily. Vegyünk post-it cédulát! Ráragaztjuk. Na már, mire vársz, jössz??
    Vettünk, ragasztottunk, bedobtuk és hazamentünk. Két hét mulva beszéltünk újra Tommy-val. Megköszönte a csokit, és ennyi. Többet tavasszal nem beszéltünk. De mindig a boltnál álltam, mikor jött haza a busza. De hát minek...
    Április elseje. Drámaverseny. Másodikak lettünk. Ennek örömére Jonassal elmentem sétálni. Akkorát taknyoltam. Nagyon nagyot. Jonassal nagyon jó barátságot alakítottam ki. Már elég jó idő volt, és nagyon sokat jártam ki vele. Első sorban focizni. Igaz nem tudta, de az más tészta.
    Volt egy jótékonysági est az iskolában. Minden osztály valamit előadott. Előtte nap a változatosság kedvéért Jonassal sétáltam, annyi különbséggel, hogy a haverjai is ott voltak. Mielőtt hazamentem kérdezett:
- Rebecca, tudod, én megszerettelek. És lehet, hogy tévesen, de látom rajtad, hogy te se vagy közömbös velem. - tényleg nem voltam. Nagyon jó barátnak tartottam. - Válaszolj: igen vagy nem?
-  Ledöbbentesz. Igen. - hülye voltam, így visszagondolva. De akkor fogalmam sem volt hogy mit érzek. De jó ötletnek tűnt. Abban a pillanatban, eltűnt Tommy. Minden gondolatom, amit általában Tommy foglal el, eltűnt. Egy szempillantás alatt.
    A jótékonysági est jól sikerült. Eltekintve attól, hogy Amber, és sokan mások eltévesztették a táncunkban a lépést. Vicces volt. Először egy srác, aztán Amber, majd egy csomóan. Köztük én is. Pedig nem szokásom. Tényleg, de elfelejtettem mi jön.
    Ezek után nagyon sokat voltam Jonassal. Mikor megtudtam, hogy felvettek a gimnáziumban, konkrétan mindenkit letámadtam és a nyakába ugrottam. Jó érzés volt. Viszont egy idő után egyedül akartam lenni. Ashley-vel töltöttem egyik délutánomat. Úgy döntöttünk, kimegyünk a játszótérre. Közben találkoztunk Ashley osztálytársaival. Jöttek velünk. Később összefutottunk Jonassal. Szó szerint fel volt háborodva, hogy nem hívtuk ki. Itt már éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. Nem is lett az. De az még egy hónap mulva lett. Addig viszont elvoltunk. Nagyon is. Volt egy versenyünk ballagás utáni napon, persze Jonas-nak is kellett jönnie, miért is ne. Szóval Versenyre sík idegesen érkeztem. Persze Jonas próbált nyugtatni, aminek az lett a vége, hogy még idegesebb lettem... Második lett mind két csapat. Leszálltam itthon a buszról, és azzal a lendülettel haza mentem. Hivatalosan is nyári szünet. Azzal kezdtem az egész szünetet, hogy szakítottam Jonassal. Erős és független nő lettem. :D