Ez volt az a nap az életemben amit nagyon el akarok felejteni, de nem megy.... Ott kezdődött az egész, hogy reggel mikor megérkezünk a "terembe", egy bizonyos Frank tudomást szerzett valahogy Tommy-ról. Ráadásul nem ez a baj. Folyamatosan ha hozzám szól nem az mondja, hogy "Rebeca! Figy.", hanem "Tommy!". És ez már kezdett idegesíteni. Nagyon.
Ebéd szünetben Frank állandóan Tommy-zott. Nagyon sokat. Eszébe jutott, hogy elmegy Tommy-hoz és beszél vele. Azt nem tudom, hogy miről. De úgy ment ám el, hogy a kereszteződésben ültünk és fölállt.
- Na Rebeca. - végre ma először használta a nevem. Hurrá. - Elmegyek és beszélek Tommy-val. Kifaggatom.
- Frank! Maradsz itt! - De csak nem maradt. - Állj meg! Nem tudok szandálban futni! Állj meg! Nee!
- Haha. - és egy jót röhögött miközben futott Tommy-hoz.
- Nekem végem... Vagy legalább is Frank beleszólt az életembe... Kinyírom!
Detty, Frank után ment. Kezdődött már az óra mire betoppantak. Frank és Detty is nevetve jöttek be. Akkor szerencsém van mondhatom, hogy Frankkal ülök szemben. Egész órán csöndben, mutogatva kommunikáltunk egymással. Magyarul: én mutogattam Franknak, hogy vége van, kampec, meghalsz! Frank meg nevetett, meg hüledezett, hogy ő ugyan tőlem nem fél. Szóval így telt el az óra. Fél 2-kor volt egy szünetünk. Frank akkor végre elmondta, hogy állítólag azt mondta Tommy-nak, hogy 2-re legyen itt, a "terem" előtt. De persze nekem volt annyi eszem, hogy óra alatt Facebookon megkérdeztem Tommy-t (mivel fenn volt), hogy mit mondott neki Frank. Egy negyed óra chat-elés után kiderült, Frank nem is beszélt Tommy-val. Ez jó. Legalább is nekem. Így szépen nyugodtan közöltem vele, hogy "egyszer úgy lefejelem". De úgy tett, mintha nem is hallotta volna csak egy nagyot röhögött és utána tette a dolgát.
Hazafele megkönnyebbülve, de tele haraggal mentem. Megkönnyebbültem, mivel Frank nem beszélt Tommy-val, de haragudtam, mert Frank Tommy-zott illetve mert hazudott, így le fogom fejelni. Jó kis nap. De még nem volt vége. Igaz ma már nem beszéltem neten Tommy-val, meg sehogy sem,de Detty-vel ma kimentünk a pályára. Mondjuk semmi érdekeset nem csináltunk. Sőt semmit nem csináltunk csak köpködtük a vizet. De egyre többször próbál le Tommy-zni Detty is. És ez már néha fáj. Nem vagyok Tommy és soha nem is leszek. Akármilyen viszonyba kerülök Tommy-val. Én Rebeca vagyok, voltam és leszek.
Este reméltem, hogy fenn lesz és tudunk beszélni, de nem volt. Kár volt egy pár olyan mondani valóm ami nem várhat. Mindegy majd legközelebb. Holnap megint dolgozatot írunk. Készülök. Nagyon. Bár a mai napot elnézve nem nagyon tudok koncentrálni. Frank hülyesége, Detty-vel töltött délután és Tommy. Tommy-ról inkább nem is mondok semmit. Komolyan. Alig beszélünk. A hétfőt lemondta, de háromnegyed 7-kor a játszótéren volt. Mellesleg beszélt velem. Ennyi Tommy-ről elég is. Egy ember van aki teljességében megért az pedig Ashley. Bármit elmondok neki az igazat mondja és kiáll mellettem.
2013. augusztus 7., szerda
2013. augusztus 5., hétfő
2. Furcsa nap
Reggel próbáltam később kelni, mint máskor és minden aprósággal több időt eltölteni. Sikeresen az lett belőle, hogy majdnem elkéstem. Magyarul a 7:50-es indulás helyett lett 7:55-ös indulás! Detty és Ashley már engem vártak. Már mindenki ott volt, csak mi nem. Még a tanár is ott volt. Pedig szokott késni!
Út közben elmondtam mi volt tegnap este. Sajnos, vagy nem sajnos, de ők a legjobb barátnőim. Velük mindent megosztok. De annyira, hogy legutóbb azt beszéltük ki mit evett vacsira!!
- Csajook!! Ha mára ígértem valami "kimegyünk a pályára és jól érezzük magunkat délutánt", akkor sajnálattal közlöm lefújtam.... Bocsi, de tegnap este rám írt Tommy, mármint válaszolt és akkora szerencsém volt, hogy pont fenn volt mikor válaszoltam... Így egy pár percet "beszélgettünk".
- Óóó. - vágták rá mihelyst befejeztem. Hmm... Lehet, hogy robotok?
- Ugye nem baj?
- Hogy lenne már baj? Ha más programod van, megértjük még akkor ha az a valaki Tommy... - Ashley-ből ez úgy kifakadt, mint a nem is tudom mi. Ezért szeretem a barátnőimet. Azt akarják, hogy boldog legyek. Még akkor is, ha olyan az a személy akiről megoszlanak a véleményeink.
- Köszönöm... - Körülbelül így telt míg eljutottunk a teremnek nevezett házhoz.
De most jött még csak a neheze. 6 óra kemény tanulás nyáron. És akkor még körülbelül minden fél órában Ashley emlékeztetett a délutánról. Illetve Detty állandóan kérdezgette, hogy jöhet-e velem. Így nagyon nem tudtam elfelejteni mi vár rám. Még az sem tudta velem elfelejtetni a délutánt, hogy másnap nagy modul vizsgát kell írnunk.
- Rebeca! Szünet van! - szólt rám hirtelen Emily. - Ashley vár gitárral!
- Oké, oké megyek! - valahova nagyon elbámultam. Még azt sem értettem, hogy szünet. Pedig arra nagyon sokan felkapjuk a felünket. - Ashley Várj! Megyek!
És azzal a lendülettel sikeresen majdnem elejtettem a gitáromat. Nagyon királyok vagyunk Ashley-vel! Össz-vissz gitártudásunk a Boci boci tarka. Nálunk jobb nincs is, igaz? Már lassan Detty is tud annyit mint mi. És még Emily is próbálkozik. Lassan már indíthatunk egy gitár zenekart "Nyári Tanfolyam" néven! De azt hiszem nem hozom többet el. Itt élet veszélyes gitárral járkálni.
2 órakor megkaptuk a házit. 14:27-kor viszont el is engedtek minket a 14:30 helyett. Igaz milyen nagylelkű tanárunk van?
Hazafele megint illetve ismét eszembe juttatták a délutánt. Komoly, már nem tudtam mit mondjak, hogy végre befejezzék. Próbálkoztam. Elhiheted. Ashley-től és Detty-től egyszerre búcsúztam el, mivel gyorsan haza akartam menni. Ezért rögtön a géphez ültem. Fönn volt Tommy. Rám írt. Válaszoltam. Visszaírt. Erre is válaszoltam. Válaszolt a válaszomra. Visszaírtam a válaszára. És ez így ment nagyon sokáig. Úgy 4 óráig.
Következő üzenetben az volt, hogy lemondta a délutánt. Annyi csalódottság lett hirtelen bennem, hogy azt elmondani nem lehetett. Már annak a küszöbén álltam, hogy akkorát ordítok még a 10. szomszéd is hallani fogja. De mivel én "jó" kislány vagyok, így nem ordítottam, hanem megértettem. Neki is vannak dolgai, amit meg kell csinálni még akkor ha egy másik embernek rosszul esik. Mármint az, hogy lemondja a programot.
Detty mindenképp ki akart menni a pályára így végül vele mentem ki 6-kor. Semmi extra. 2 csaj, beszélget a pályán, aminek az lett a vége, hogy egy másik játszótérre mentünk el. Pont akkor volt az a nagy meleg. És nem vittünk inni. Útközbe felhívtuk Ashley-t, hogy jöjjön ki és ha kijön hozzon sok, nagyon sok vizet. Ez a kevés információ 2 telefon hívásba és összesen 6 percbe tellett.
- Ashley! Ha kijössz hozzál már légyszi egy kis vizet! Nem! Hozz 2 litert!
- Rebeca! Pont most zárom az ajtót! Előbb nem tudtál volna szólni? Na mindegy. Viszek! - szinte röhögött a telefonba Ashley
- Hideget! Várj... Jó lesz a meleg is!
- Bármit csak iható legyen! - ordított bele Detty
- Jó, jó jó! Viszem! Csak meleg van! Viszem! Szia! sztok... - és lerakta.
Oda értünk, találtunk 1 labdát és azzal dobálóztunk. Míg meg nem untuk és nem ültünk le a csúszdára és a hintára. Ott mondtam Detty-nek, hogy ha valami oknál fogva kijön Tommy olyan jelenetet lecsapok.
Egyszer csak a semmiből jön Tommy. Annyira elvoltunk, hogy a brutális jelenet elmaradt. De helyette Tommy érkezése után egy 10 percre rá megnéztem, hogy jön-e Ashley. Szerencsém volt. Jött. Kiabálok Detty-nek:
- Detty jön Ashley! És a víz is!!! - visszarohantam. De Detty meg Ashley-hez rohant.
Szegény Ashley kicsit furán nézett mivel köztünk volt Tommy is. Egymást szórakoztattuk egész háromnegyed 8-ig. Akkor Tommy-nak és nekünk is mennünk kellett. El köszöntünk és haza mentünk. Útközbe megjegyeztem:
- Már nem vagyok annyira csalódott, mint 4-kor. Ez jó. - És egy akkor LB ölelést kaptam 2 személytől is egyszerre, mint még soha. Éreztem. Ilyen még nem volt az életembe és nem is lesz többet, ha elcseszem. Nem csak Tommy miatt. Hanem úgy alapból. Detty-t és Ashley-t sem akarom elveszteni. Soha. :)
Út közben elmondtam mi volt tegnap este. Sajnos, vagy nem sajnos, de ők a legjobb barátnőim. Velük mindent megosztok. De annyira, hogy legutóbb azt beszéltük ki mit evett vacsira!!
- Csajook!! Ha mára ígértem valami "kimegyünk a pályára és jól érezzük magunkat délutánt", akkor sajnálattal közlöm lefújtam.... Bocsi, de tegnap este rám írt Tommy, mármint válaszolt és akkora szerencsém volt, hogy pont fenn volt mikor válaszoltam... Így egy pár percet "beszélgettünk".
- Óóó. - vágták rá mihelyst befejeztem. Hmm... Lehet, hogy robotok?
- Ugye nem baj?
- Hogy lenne már baj? Ha más programod van, megértjük még akkor ha az a valaki Tommy... - Ashley-ből ez úgy kifakadt, mint a nem is tudom mi. Ezért szeretem a barátnőimet. Azt akarják, hogy boldog legyek. Még akkor is, ha olyan az a személy akiről megoszlanak a véleményeink.
- Köszönöm... - Körülbelül így telt míg eljutottunk a teremnek nevezett házhoz.
De most jött még csak a neheze. 6 óra kemény tanulás nyáron. És akkor még körülbelül minden fél órában Ashley emlékeztetett a délutánról. Illetve Detty állandóan kérdezgette, hogy jöhet-e velem. Így nagyon nem tudtam elfelejteni mi vár rám. Még az sem tudta velem elfelejtetni a délutánt, hogy másnap nagy modul vizsgát kell írnunk.
- Rebeca! Szünet van! - szólt rám hirtelen Emily. - Ashley vár gitárral!
- Oké, oké megyek! - valahova nagyon elbámultam. Még azt sem értettem, hogy szünet. Pedig arra nagyon sokan felkapjuk a felünket. - Ashley Várj! Megyek!
És azzal a lendülettel sikeresen majdnem elejtettem a gitáromat. Nagyon királyok vagyunk Ashley-vel! Össz-vissz gitártudásunk a Boci boci tarka. Nálunk jobb nincs is, igaz? Már lassan Detty is tud annyit mint mi. És még Emily is próbálkozik. Lassan már indíthatunk egy gitár zenekart "Nyári Tanfolyam" néven! De azt hiszem nem hozom többet el. Itt élet veszélyes gitárral járkálni.
2 órakor megkaptuk a házit. 14:27-kor viszont el is engedtek minket a 14:30 helyett. Igaz milyen nagylelkű tanárunk van?
Hazafele megint illetve ismét eszembe juttatták a délutánt. Komoly, már nem tudtam mit mondjak, hogy végre befejezzék. Próbálkoztam. Elhiheted. Ashley-től és Detty-től egyszerre búcsúztam el, mivel gyorsan haza akartam menni. Ezért rögtön a géphez ültem. Fönn volt Tommy. Rám írt. Válaszoltam. Visszaírt. Erre is válaszoltam. Válaszolt a válaszomra. Visszaírtam a válaszára. És ez így ment nagyon sokáig. Úgy 4 óráig.
Következő üzenetben az volt, hogy lemondta a délutánt. Annyi csalódottság lett hirtelen bennem, hogy azt elmondani nem lehetett. Már annak a küszöbén álltam, hogy akkorát ordítok még a 10. szomszéd is hallani fogja. De mivel én "jó" kislány vagyok, így nem ordítottam, hanem megértettem. Neki is vannak dolgai, amit meg kell csinálni még akkor ha egy másik embernek rosszul esik. Mármint az, hogy lemondja a programot.
Detty mindenképp ki akart menni a pályára így végül vele mentem ki 6-kor. Semmi extra. 2 csaj, beszélget a pályán, aminek az lett a vége, hogy egy másik játszótérre mentünk el. Pont akkor volt az a nagy meleg. És nem vittünk inni. Útközbe felhívtuk Ashley-t, hogy jöjjön ki és ha kijön hozzon sok, nagyon sok vizet. Ez a kevés információ 2 telefon hívásba és összesen 6 percbe tellett.
- Ashley! Ha kijössz hozzál már légyszi egy kis vizet! Nem! Hozz 2 litert!
- Rebeca! Pont most zárom az ajtót! Előbb nem tudtál volna szólni? Na mindegy. Viszek! - szinte röhögött a telefonba Ashley
- Hideget! Várj... Jó lesz a meleg is!
- Bármit csak iható legyen! - ordított bele Detty
- Jó, jó jó! Viszem! Csak meleg van! Viszem! Szia! sztok... - és lerakta.
Oda értünk, találtunk 1 labdát és azzal dobálóztunk. Míg meg nem untuk és nem ültünk le a csúszdára és a hintára. Ott mondtam Detty-nek, hogy ha valami oknál fogva kijön Tommy olyan jelenetet lecsapok.
Egyszer csak a semmiből jön Tommy. Annyira elvoltunk, hogy a brutális jelenet elmaradt. De helyette Tommy érkezése után egy 10 percre rá megnéztem, hogy jön-e Ashley. Szerencsém volt. Jött. Kiabálok Detty-nek:
- Detty jön Ashley! És a víz is!!! - visszarohantam. De Detty meg Ashley-hez rohant.
Szegény Ashley kicsit furán nézett mivel köztünk volt Tommy is. Egymást szórakoztattuk egész háromnegyed 8-ig. Akkor Tommy-nak és nekünk is mennünk kellett. El köszöntünk és haza mentünk. Útközbe megjegyeztem:
- Már nem vagyok annyira csalódott, mint 4-kor. Ez jó. - És egy akkor LB ölelést kaptam 2 személytől is egyszerre, mint még soha. Éreztem. Ilyen még nem volt az életembe és nem is lesz többet, ha elcseszem. Nem csak Tommy miatt. Hanem úgy alapból. Detty-t és Ashley-t sem akarom elveszteni. Soha. :)
2013. augusztus 4., vasárnap
1. A történet kezdődik
Egy nap jövök haza agy rettenetes modulvizsga után hulla fáradtan. Barátnőmmel, Detty-vel megbeszéltük, hogy este 6-kor kimegyünk a focipályára kicsit lazulni. De addig még sok dolog volt hátra.
Anyumnak kellet segítenem. Pont a lekvár- és kompót befőzések közepén álltunk. Muszáj volt segítenem.
6-ra nagy nehezen elkészültünk.Felhívtam Detty-t, hogy megyek.
- Hova is mész pontosan? - kérdezte anyum.
- Pályára. Majd jövök! Szia! - és elmentem...
Detty pontosan jött mint mindig. Mikor elindultunk fel lett hívva Ashley is. Hátha nincs dolga és ki tud velünk jönni. Kitudott. Sőt örült is neki, hogy végre nem kell a tesóját hallgatni.
- Hali csajok! - szólt oda Ashley. - Pálya?
- Ja ja. Csak előbb... Vizünk van? - Kérdeztem, mivel már jártunk úgy, hogy nem vittünk és majdnem szomjan haltunk, de szerencsére Ashley később jött ki, így tudott hozni.
- Van! - tette hozzá Detty és elindultunk.
Focipályán sok mindent nem tudtunk csinálni. Ugye focizni nem akartunk, így maradt a "leülünk és beszélgetünk" típusú LB gyűlés. Legjobban akkor is a Youtube videók, Facebook posztok és hasonlókról beszélgettünk, mikor megjöttek a pályára Tommy-ék. Nem volt valami "pfuu eldobom az agyam" hangulat utána, de mindegy is. Régóta ismerem őket. Tommy-val egy suliba jártam 6 évig. 2 évvel idősebb nálam. Patrik körülbelül 3-mal.
- Na halló! Ha uncsizuk akkor kijövünk a pályára a barátnőkkel? Hahaha!! - Röhögött szembe Patrik.
- Ne magadból indulj ki! - vetettem a szemére - Mi egész nap tanultunk!
Messziről lehetett hallani, hogy Tommy-ék milyen zenét hallgattak. Mi pedig elmentünk a focipálya játszóterének padjához.
- Rebeca, Ashley! Nem furcsálljátok, hogy színpadra mentek? - tette fel a kicsit sem költői kérdést Detty.
- Nem! - mondtuk szinte egyszerre Ashley-vel.
- Felejtsük el, hogy itt vannak! Nem érdekel kicsit sem, ki van itt és ki nincs! - kicsit felháborodottan kezdtem érezni magam, amiatt, hogy Detty-nek baja van, mert nem csak mi vagyunk a pályán. - Ha meghallják mit beszélgetünk az ő bajuk! - Zártam rövidre.
- Calm down! - Szólt közbe Ashley.
Lassan háromnegyed 8 lett, így elkellet indulnunk, hogy haza érjünk 8-ra. Kifele elköszöntünk a fiúktól, akik nagy röhögésben voltak. Azt ne kérdezd, hogy mi volt a téma. Mániám a kapuból vissza nézni. Most is így tettem. Patrik a biciklijéhez ment. Már azt hittem, hogy ők is jönnek de nem. Megyünk az úton egyszer csak egy kiabálást hallunk:
- Rebeca! Sze...... a ... - Körülbelül ennyi amit hallottunk. De azt megállapítottuk, hogy Tommy kiabálta.
- Nem érdekel! - kiáltottam vissza.
Egész úton hazafelé ez volt a téma. Vajon miért mondhatta? Egy gyors lendülettel elővettem a telefonomat és Facebookon megkérdeztem, hogy ez mégis mi volt.
Ashley-től elköszöntünk, mivel ő lakik a pályához a legközelebb. Meg kellet neki ígérnem, hogy majd megírom neki mit írt vissza. De még volt időnk, így Detty-vel még maradtuk egy kicsit. Negyed 9-kor viszont kellet mennem.
- Szia! Majd írj! - köszönt el Detty.
- Oké! Szia! - majd mentem haza. Nagyon a Facebookot nem néztem meg. Őszintén. Nem akartam megnézni. nem tudom miért. Csak úgy.
Fél 10-kor föl mentem. Mármint Facebookra. Gyors ellenőrzés. Volt 1 üzenetem. Fogadni mertem volna, hogy Detty az. De nem ő volt.Tommy írt. Vagy fél órán át chateltünk. A vége az lett, hogy másnap kimegyünk a pályára. Körülbelül ez volt a lényege. Kicsit megijedtem. Hogy miért is? Engem még srác nem hívott ki csak úgy. Meg hát, ismerem. Így nem tudtam, hogy mégis mit várja tőle. Ez az egész így furcsa volt. Nagyon is. Majdnem Ashley-t felhívtam fél 11-kor elmondani mi történt.A többi holnap kiderül...
Anyumnak kellet segítenem. Pont a lekvár- és kompót befőzések közepén álltunk. Muszáj volt segítenem.
6-ra nagy nehezen elkészültünk.Felhívtam Detty-t, hogy megyek.
- Hova is mész pontosan? - kérdezte anyum.
- Pályára. Majd jövök! Szia! - és elmentem...
Detty pontosan jött mint mindig. Mikor elindultunk fel lett hívva Ashley is. Hátha nincs dolga és ki tud velünk jönni. Kitudott. Sőt örült is neki, hogy végre nem kell a tesóját hallgatni.
- Hali csajok! - szólt oda Ashley. - Pálya?
- Ja ja. Csak előbb... Vizünk van? - Kérdeztem, mivel már jártunk úgy, hogy nem vittünk és majdnem szomjan haltunk, de szerencsére Ashley később jött ki, így tudott hozni.
- Van! - tette hozzá Detty és elindultunk.
Focipályán sok mindent nem tudtunk csinálni. Ugye focizni nem akartunk, így maradt a "leülünk és beszélgetünk" típusú LB gyűlés. Legjobban akkor is a Youtube videók, Facebook posztok és hasonlókról beszélgettünk, mikor megjöttek a pályára Tommy-ék. Nem volt valami "pfuu eldobom az agyam" hangulat utána, de mindegy is. Régóta ismerem őket. Tommy-val egy suliba jártam 6 évig. 2 évvel idősebb nálam. Patrik körülbelül 3-mal.
- Na halló! Ha uncsizuk akkor kijövünk a pályára a barátnőkkel? Hahaha!! - Röhögött szembe Patrik.
- Ne magadból indulj ki! - vetettem a szemére - Mi egész nap tanultunk!
Messziről lehetett hallani, hogy Tommy-ék milyen zenét hallgattak. Mi pedig elmentünk a focipálya játszóterének padjához.
- Rebeca, Ashley! Nem furcsálljátok, hogy színpadra mentek? - tette fel a kicsit sem költői kérdést Detty.
- Nem! - mondtuk szinte egyszerre Ashley-vel.
- Felejtsük el, hogy itt vannak! Nem érdekel kicsit sem, ki van itt és ki nincs! - kicsit felháborodottan kezdtem érezni magam, amiatt, hogy Detty-nek baja van, mert nem csak mi vagyunk a pályán. - Ha meghallják mit beszélgetünk az ő bajuk! - Zártam rövidre.
- Calm down! - Szólt közbe Ashley.
Lassan háromnegyed 8 lett, így elkellet indulnunk, hogy haza érjünk 8-ra. Kifele elköszöntünk a fiúktól, akik nagy röhögésben voltak. Azt ne kérdezd, hogy mi volt a téma. Mániám a kapuból vissza nézni. Most is így tettem. Patrik a biciklijéhez ment. Már azt hittem, hogy ők is jönnek de nem. Megyünk az úton egyszer csak egy kiabálást hallunk:
- Rebeca! Sze...... a ... - Körülbelül ennyi amit hallottunk. De azt megállapítottuk, hogy Tommy kiabálta.
- Nem érdekel! - kiáltottam vissza.
Egész úton hazafelé ez volt a téma. Vajon miért mondhatta? Egy gyors lendülettel elővettem a telefonomat és Facebookon megkérdeztem, hogy ez mégis mi volt.
Ashley-től elköszöntünk, mivel ő lakik a pályához a legközelebb. Meg kellet neki ígérnem, hogy majd megírom neki mit írt vissza. De még volt időnk, így Detty-vel még maradtuk egy kicsit. Negyed 9-kor viszont kellet mennem.
- Szia! Majd írj! - köszönt el Detty.
- Oké! Szia! - majd mentem haza. Nagyon a Facebookot nem néztem meg. Őszintén. Nem akartam megnézni. nem tudom miért. Csak úgy.
Fél 10-kor föl mentem. Mármint Facebookra. Gyors ellenőrzés. Volt 1 üzenetem. Fogadni mertem volna, hogy Detty az. De nem ő volt.Tommy írt. Vagy fél órán át chateltünk. A vége az lett, hogy másnap kimegyünk a pályára. Körülbelül ez volt a lényege. Kicsit megijedtem. Hogy miért is? Engem még srác nem hívott ki csak úgy. Meg hát, ismerem. Így nem tudtam, hogy mégis mit várja tőle. Ez az egész így furcsa volt. Nagyon is. Majdnem Ashley-t felhívtam fél 11-kor elmondani mi történt.A többi holnap kiderül...
2013. augusztus 3., szombat
Bemutatkozó
Haló itt nálam a Sacriface-on! Enikő vagyok. Egy kis sorozatot indítok. Persze igaz történetre alapozva. Azt nem mondom, hogy az egész igaz, meg azt sem hogy egymás után történtek, de jó lesz. Olvassátok örömmel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)