9. Zűrös tavasz

    Kezdjük talán ott, hogy farsang után nagyon keveset, szinte nem is beszéltünk Tommy-val. Konkrétan feladtam a reménnyel, hogy bármikor összejöhet. Teljes energiámmal egy drámaversenyre készültem Emily-vel. Kellet egy fa is. Valahogyan kikönyörögtük, hogy Jonas lehessen a fa. Jó fa lett belőle :D
    Minden nap jártunk a próbára. Végül is nekem csak 3 mondatom volt össz-vissz, de én voltam a főszereplő. Szóval z nagyion vicces volt. Azt a három mondatot kellett nyolcszor megismételnem.Viszont vészesen közeledett Tommy születésnapja. Arra gondoltam, valamit mégis adok neki. Végül is van egy félévnyi közöl múltunk. Hát vettem neki egy tábla csokit. Név nélkül bedobtam a postaládájukba. Emily-vel voltam. Mint mindig.
- Hogy akarod odaadni neki? Odamész hozzá, és mondod, hogy boldog szülinapot? - Vetette fel a kérdést Emily. - Vagy csak szimplán odaadod se szó, se beszéd? Rebecca, figyelsz??
- Persze Emily. Vegyünk post-it cédulát! Ráragaztjuk. Na már, mire vársz, jössz??
    Vettünk, ragasztottunk, bedobtuk és hazamentünk. Két hét mulva beszéltünk újra Tommy-val. Megköszönte a csokit, és ennyi. Többet tavasszal nem beszéltünk. De mindig a boltnál álltam, mikor jött haza a busza. De hát minek...
    Április elseje. Drámaverseny. Másodikak lettünk. Ennek örömére Jonassal elmentem sétálni. Akkorát taknyoltam. Nagyon nagyot. Jonassal nagyon jó barátságot alakítottam ki. Már elég jó idő volt, és nagyon sokat jártam ki vele. Első sorban focizni. Igaz nem tudta, de az más tészta.
    Volt egy jótékonysági est az iskolában. Minden osztály valamit előadott. Előtte nap a változatosság kedvéért Jonassal sétáltam, annyi különbséggel, hogy a haverjai is ott voltak. Mielőtt hazamentem kérdezett:
- Rebecca, tudod, én megszerettelek. És lehet, hogy tévesen, de látom rajtad, hogy te se vagy közömbös velem. - tényleg nem voltam. Nagyon jó barátnak tartottam. - Válaszolj: igen vagy nem?
-  Ledöbbentesz. Igen. - hülye voltam, így visszagondolva. De akkor fogalmam sem volt hogy mit érzek. De jó ötletnek tűnt. Abban a pillanatban, eltűnt Tommy. Minden gondolatom, amit általában Tommy foglal el, eltűnt. Egy szempillantás alatt.
    A jótékonysági est jól sikerült. Eltekintve attól, hogy Amber, és sokan mások eltévesztették a táncunkban a lépést. Vicces volt. Először egy srác, aztán Amber, majd egy csomóan. Köztük én is. Pedig nem szokásom. Tényleg, de elfelejtettem mi jön.
    Ezek után nagyon sokat voltam Jonassal. Mikor megtudtam, hogy felvettek a gimnáziumban, konkrétan mindenkit letámadtam és a nyakába ugrottam. Jó érzés volt. Viszont egy idő után egyedül akartam lenni. Ashley-vel töltöttem egyik délutánomat. Úgy döntöttünk, kimegyünk a játszótérre. Közben találkoztunk Ashley osztálytársaival. Jöttek velünk. Később összefutottunk Jonassal. Szó szerint fel volt háborodva, hogy nem hívtuk ki. Itt már éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. Nem is lett az. De az még egy hónap mulva lett. Addig viszont elvoltunk. Nagyon is. Volt egy versenyünk ballagás utáni napon, persze Jonas-nak is kellett jönnie, miért is ne. Szóval Versenyre sík idegesen érkeztem. Persze Jonas próbált nyugtatni, aminek az lett a vége, hogy még idegesebb lettem... Második lett mind két csapat. Leszálltam itthon a buszról, és azzal a lendülettel haza mentem. Hivatalosan is nyári szünet. Azzal kezdtem az egész szünetet, hogy szakítottam Jonassal. Erős és független nő lettem. :D

8. Farsang

    Ezt nem értem. Január óta nem beszéltünk. Semmit. Élem a normális életemet. Nem is hiányzik. csak néha. De akkor nagyon.Így, egy hónap alatt nagyjából elfelejtettem Tommy-t. Amberrel kitaláltuk, hogy sulis farsangra elő állunk valami jó utolsó produkcióval. Minden délután "kibéreltünk" egy termet a suliban és próbáltunk.  Annak a teremnek az ablaka, amit ki szoktunk közösíteni az az utca felé néz. Így háromnegyed háromtól háromig az ablakban szoktam ülni, és várom, hogy Tommy leszálljon a buszról. Utána megkönnyebbülten folytatom a próbát. Mindennap ugyan ez volt. Persze, attól eltekintve, hogy néha Emily-vel, Larával nagyon bolondra fogtuk, és elkomolytalankodtuk az egészet.
    Farsang előtt egy héttel megint elkezdtünk Tommy-val beszélni. Elhívtam farsangra. El is jött. De tombolát árultam, így esélyem se volt beszélni vele. Mikor leszerepeltünk, Larával és Emily-vel sétáltunk be a sportcsarnokba. Egyszer csak kiabálást hallunk az udvarról.
- Rebecca, tényleg együtt vagytok??
Hátrafordultam, és Frank kiabált. Elkezdtem feléjük menni.
-Rebecca, ne. Nem lesz jó vége. Hallod?! - Lara kiabált utánam, majd ő is jött. Legnagyobb meglepetésemre nem csak Frank volt ott. Lucy és a barátja, Frank barátnője és Tommy is ott volt.
- Miről beszélsz? Én erről nem tudok. Kérdezd meg Tommy-t is. Bozonyítani tudja! Mellesleg ezt ki mondta neked? - teljesen fel voltam háborodva. Mi jogon kiabál?!
- Hát itt a suliban mindenki ezt mondja. - "nyugtatott" Frank.
- Én inkább elmegyek. - Fogta nagyon rövidre Tommy. Arrébb ment és rágyújtott a cigijére.
- Akkor te valamit nagyon félre hallottál öregem.. - és nevetőre fogtam. Végül úgy döntöttem, elmegyek. Ráhagyom. - Nincs kedvem tovább folytatni a beszélgetést. Sziaszok. - És elmentem onnan. Emily és Lara már rég elment.
    Lebonyolítottuk a tombola sorsolást, majd Ashley-vel haza indultunk. Nála voltunk, mikor jött üzenetem.
Tommy: Tudnánk találkozni? Akár hozhatod Ashley-t is.
Rebecca: Rendbe, fél óra és a vasúton leszünk.
Persze, fél óra mulva, mikor épp indulni akartunk, jött az üzenet, hogy ma nem jó. Közbejött neki valami. Hát, mondom, szuper... Többet, nem fogok vele szóba állni.. Soha többet! De még a java vissza volt...

7. Téli szünet

    Mivel szünet kezdése után hamar volt karácsony, pontosabban kedden már szenteste volt, így addig mondhatni sokat beszéltünk. Főleg szenteste. Addig, viszont sokszor is találkoztunk. Az más téma, hogy voltunk vagy 10en, és nem is köszöntünk. De egy fedél alatt tartózkodtunk, mivel mindketten bent voltunk a pásztorjátékban, valamilyen úton, módon. Rengeteget beszéltünk 24én. Nem mellesleg ekkor vallottam be, hogy szeretem.
Rebecca: Szeretlek. Képzeld. Már elég régóta. Ashley-nek már elege van belőlem, hogy Tommy így, meg Tommy úgy. Szegényem már el akar menekülni...
Tommy: Mi van Ashley-vel?
Persze. Ashley fontosabb volt. Igaza van...
Rebecca: Semmi. Felejtsd el. Inkább hagyjuk...
Tommy: Majd még beszélnünk. Este találkozunk. Szia...
    Próba előtt Ashley-val előbb elmentünk, és sétáltunk egy nagyot. Beszélgetés közben fény derült egy két dologra. Például, hogy nem csak velem csinálta azt nyáron amit csinált, hanem volt egy pár másik lány is. (Jóval később kiderült, hogy egy újonnan ideköltözött csajjal is "beszélt" párhuzamosan velem.) Ez engem nem zavart. Egyáltalán. De kezdődött a próba, így sietnünk kellett.
- Elnézést a késésért. - Kezdte Ashley, lihegő hangon.
- Semmi gond csajok. Álljatok be a helyetekre és kezdjünk. - Utasított a "rendező".
    Próba felére be is esett Tommy. Az örökös késő. Miért ne köszönt vola oda hangosan? Megtette. Hát mondom jó nap... Hazaérve, feldíszítettük a karácsonyfát, elmentünk a temetőbe, ünnepi vacsora és ajándékozás. közben jött az üzenet:
Tommy: Boldog Karácsonyt az egész családnak! :)
Rebecca: Nektek is nagyon boldog karácsonyt kívánunk. :)
Nem tehettem meg, hogy nem írok vissza. Karácsony van. Fellépés után, persze, hogy összefutunk. Miért is ne? Végül is, csak egy Sziát kaptam. De örültem neki. Mosollyal az arcomon aludtam el.
    Karácsonykor szinte senkivel nem beszéltem. Ennek két oka volt. Állandóan valahol voltunk, vagy éppen nálunk voltak. Így pár napra teljesen eltűntem az elektronikus világból. Sajnáltam, hogy ilyen keveset beszéltem Amber-rel vagy éppen Laraval. Karácsony után pár nappal be is pótoltam. Egész nap velük beszéltem. Mindenről. Persze Tommy-ról a legtöbbet. Csináltunk egy csoportot is. Amibe csak Lara, Amber és Ashley volt. Nekik mindent elmondtam.
Rebecca: Sziasztook! :) Mizujs, olyan régen beszéltünk! :3
Amber: Rebecca! Inkább te mesélj, eltűntél majdnem egy hétre! :)
Lara: Csajoook! Hírem van!
Nem is kellett több, Larára figyeltünk. Majd én következtem és a végén Amber is szót kapott. Bármi baj van, azóta is ebben a csoportban beszéljük meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy van még egy lány a csoportban. Ő Lucy. Nagyon jó barátnőnk.
    Szilvesztert, mindig ugyan úgy töltöm. Nappaiban ülve a kutyámmal és a Viva 100as listáját hallgatva. Minden évben. Éjfélkor átmegyek a szomszédba újévet köszönteni majd egykor jó éjszakát. Most is az történt. Majdnem. Annyi különbséggel, hogy Tommy-val átbeszéltük az éjszakát. Azt írtha hogy szeret. Cicázott, stb. Élmény volt. Tényleg. Éjfélkor ugyanúgy kimentem a szomszédhoz. Ashley már várt. Emily is kint volt.
- Csajooook! - kiabáltam nagyon messziről.- Szereeeeeet!
- Ne hidd el. - Ashley megszólalt. - Hazudik.
- Dejooo. És akkor most mi van? - Tette fel a költői kérdést Emily.
- Nem tudom csajok. Majd holnap kiderül. - csak ennyi volt a válaszom. És bementünk Ashley-ékhez. Miután hazaértem elmentem aludni. Mint minden szilveszterkor.
    Őszintén nem tudom mi történt elsején. Esküszöm nem ittam semmit. Talán egy likőrt de semmi többet. A másodikára viszont szín tisztán emlékszem. Összevesztönk Tommy-val. Minden miatt. Ez azt jelentette, hogy többet nem beszéltünk... Idegbetegen mentem Ashley-vel korcsolyázni. Meg is bántam. Soha többet nem beszélek vele - gondoltam, de tévesen. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat a szünetben. Ashley-vel már csukott szemmel is tájékozódunk lakhelyünkön, annyit jártunk össze vissza. De sajnos kezdődött az iskola...

6. Szeptember

    Már nagyon régen beszéltem Tommy-val. Őszintén semmi kedvem nem volt hozzá. "Szóljak, ha komoly lettem." na arra várhat. Így szeptember vége felé közelítve, hála istennek csak egyszer-kétszer futottam vele össze.Osztálytársaim Amber és Lara visszahoztak az életbe. Ezért örök hála. Lara előállt egy olyan ötlettel, hogy írjak neki. Mik történtek az idő alatt míg nem beszéltünk. Hát írtam. Persze, szokásához híven Tommy a harmadik napon volt hajlandó visszaírni. Szemmel láthatólag semmi kedve nem volt velem beszélni, sőt 3 nap után nem írt többet. De addig nagyon sok minden történt.
    Amber például, elkezdett beszélgetni egy sráccal. De csak barátok lettek. Detty-vel egyre kevesebbet beszéltem. Emily-vel osztálytársak voltunk, barátnők és ott lakott tőlünk egy köpésre. Vele nagyon sokat voltam. Ugyanúgy mint Ashley-vel és Lara-val. Rengeteget voltunk együtt és beszélgettünk, együtt szidtuk Tommy-t. Közben folyamatosan készültünk a felvételire. minden hétfőn és pénteken. Én még jártam szerdán is. Mind emellett Ashley-vel jártunk esténként edzésre is. Sűrűek voltak a napjaink. Egész évben. Talán karácsony előtti hetekben enyhültek meg a tanárok. Addig viszont kő kemény időszak volt. Szerencsére abban az időszakban nem tűnt fel Tommy. Az megalapozta volna a tovább tanulásomat az biztos.
    Nyolcadikosként mindent meg mertünk tenni. Inkább úgy mondom, hogy sok mindent meg mertünk tenni. Élmény volt az az év. Karácsonyi iskolagyűlésen énekkarosként mentünk fellépni. Rengeteg karácsonyi dalt tanultam meg.  Műsor után az osztály leszedte a fenyőről a díszeket. Minden meglepetésemre Tommy is feltűnt. Hát mondom ez mit keres itt?  Nagyon nem is érdekelt. Mit érdekeljen. Semmi közöm nincs hozzá. Viszont az kezdett idegesíteni, hogy egy lány a osztályból folyamatosan körülötte nyüzsög. Amit leszedtük a fát, elhúztunk onnan a francba. Vagyis enni. Aznap volt még egy "osztálybulink". Legalábbis annak indult. De nem az lett belőle. Kicsit át ment abba, hogy a bolondabb lányok (köztük én, Lara és Emily) egy pezsgősüvegért harcol a padok között. Amber viszont ráírt a nevemben Tommy-ra. Legnagyobb megdöbbenésem az volt, hogy visszaírt.
Tommy: Szia
....
Rebecca: Hogy hogy itt voltál?
Tommy: Suliból korán értem haza. Gondoltam benézek.
....
Nagyon jót beszélgettünk. Félresikerült osztálybuli végül is elég jó lett. A többi már nem érdekelt. Fél négykor az osztály elköszönt egymástól, és elkezdődött a téli szünet. Tommy-tól is elköszöntem, majd felsétáltam Ashley-hez, segítettem összepakolni és hazamentünk. Éreztem, ez nem lesz egy hagyományos téli szünet. Nem is lett az.... :)

5. Volt...

    Másnap reggel, ugyan olyan volt mint a többi. Felkelni, enni, elmenni tanfolyam és ott "dögleni" háromig. Mai nap is ilyen volt. Egy ici-pici különbséggel. A végkifejlet. Az más volt.
    Ashley-vel megvártuk Detty-t, hogy ne egyedül kelljen neki mennie a tanfolyamra. Végül is mi is odatartottunk. Megérkezésünk pillanatában valami nagyon feltűnt. Frank nincs itt. Sőt, többen is hiányoztak. Családias hangulatban telt ez a nap is. Pici terem, kevés ember.
Délután, Ashley-vel szeltük sz utcákat. Jó volt kicsit egyedül lenni, kettesben. És persze beszélgetni. Konkrétan semmire nem jutottunk, sőt értelmetlen dolgokat beszeltünk meg. Mint például, hogyan fogjunk meg macskát az éjjel közepén, és társai.
- Rebecca, hívjuk ki Tommy-t. Nem lenne jó? Hátha megint olyan "dolga" van, hogy ki tud jönni. - hirtelen megszólalt Ashley, és nem is hülyeséget. Őszintén szólva elgondolkodtam rajta. De nem lett  belőle semmi.
- Nagy hülyeség lenne kihívni. Ha ki is jönne, ki tudja, lehet hogy tíz perc múlva már menne megint el. A másik meg, hogyan hívjuk ki? Mert hogy nekem nincs netem, sőt telefonon sem tudom felhívni mert ugye, ahhoz kellene a telefonszáma. De hogy az nincs meg, az is biztos.
- Rebecca, képzeld, nem nagy ez a település, gyalog odasétálunk hozzájuk és becsengetünk. Erre nem is gondoltál? - Ashley-nek tényleg jó ötletei vannak. De nem. Este majd beszélek vele. Megegyezünk egy napőban, és akkor kijövünk. Nagy dolog. Sokan csinálják ezt. Nekünk is sikerülhet. Gondolkodtam el teljesen őszintén.
- Ashely, este beszélek vele. Nem sürgős, hogy találkozzunk, ráér. Na gyere mejnünk. Kezdem unni ezeket a piciket. - És elindultunk. Elköszöntünk egymástól, majd haza sétáltam.
    Este beszéltünk Tommy-val. Szintén semmit nem érő gondolatokkal, és Tommy meg egyre csak panaszkodott. Mást nem is tud csnálni, csak panaszkodni. Majd, fekete leves kvetkezett.
Tommy: Ez így nem megy...
Rebecca: Mi?
Tommy: Ez az egész. Valakitől már visszahallottam, hogy mi beszélgetünk.
Rebecca: Kitől?
Tommy: Nem mondom meg, mert lényegtelen.
Rebecca: Tommy, mondd el! Senkinek nem mondtam csak Ashley-nek és Detty-nek. És ennyi. Többiek semmit nem tudnak.
Tommy: Ez így akkor sem mehet. Szólj, ha megkomolyodtál. Akkor talán előről kezdhetjük. De most én végeztem. Ez így nekem nem megy. Szia...
Tommy kilépett.
    Hát ezt nem akartam elhinni. Ilyen kicsi, semmit érő dolgon akad fent? Ideges voltam, és szomorú. Valahogy csak vissza lehetne hozni. - gondolkodtam. De nem. Inkább elmentem, és az éjszakába bőgtem magam. Volt egyszer egy Tommy... Reméltem, meggondolja magát holnapra. De nem tette. Egy hét után úgy döntöttem, abba hagyom és élem az eddig megszokott életemet. Detty, Ashley és Emily mindig mellettem, vannak, voltak és lesznek. Ha Tommy így akkor én is így - gondoltam és elkezdődött az ultolsó tanfolyamos hét. Egyben, az utolsó 3 hét a  nyári szünetből.

4. Váratlan

    Rémes nap. Először is, Frank csak nem akarta abbahagyni a Tommy-zást, és már nem csak Frak Tommy-zott. Sajnos. Másodszor nagyon nehéz anyagot vettünk. És ezt még nehezítette a rekkenő hőség is. Szörnyű volt. Állandóan azt hallom, hogy Tommy, Tommy! Elegem van.
    Délután kimentünk a pályára, mint szoktunk Detty-vel.Mivel senki nem volt kint, úgy dönttöttünk, hogy lemegyünk a játszótérre. Mindenesetre felhívtuk Ashley-t, hogy hozzon vizet. Nagyon szomjasak voltunk már.
- Ashley! Azonnal gyere ki a játszóra! Ja és hozz sok vizet! Siess! - Kezdtem bele ordítva. - Iztt van Detty is!
- Szia, Ashley! Hozz vizet, mert szomjan döglünk! - Detty szintén a szomjúságtól volt meggyötörve.
- Jól van, jól van. Viszek. Hol vagytok? Várjatok. A játszóra megyek. Negyed óra és ott vagyok. - Tette le nagyon gyorsan a telefont Ashley. Mi meg szépen elkezdtünk sétálni ahhoz a sokszor emlegetett játszótérhez.
    Mikor odaértünk, hála Istennek senki nem volt ott. Ketten voltunk Detty-vel. Ashley még sehol. Nem sokra rá, érkezett egy ismerős alkat biciklin. Nem Ashley volt. Tommy robogott be a játszótérre. Na, már csak ő hiányzott. Én iszonyura örültem, hogy ott van, de Detty már kevésbé. Végül is jót beszélgettünk vele. Idő közbe megérkezett Ashley is, a régen várt vízzel. Detty-vel öt perc alatt elpusztítottuk az üveg vizet. Mikor Ashley meglátta Tommy-t a társaságunkban, igencsak meglepődött. De nem volt mit tennie, csatlakozott. Viszont vagy egy óra múlva Tommy távozott. Biztos valami rettentő "fontos" dolga volt.
- Te, Rebecca, nem ugy volt, hogy ma dolga van és nem tud kiönni? - gondolkodott hangosan Ashley.
- Én is úgy tudtam. - méltatlankodott hirtelen Detty is.
- Csajok, én csak egy valamit tudok. Itt volt. Beszélgettünk. Jól elvoltunk. De most már menjünk haza. Éhes vagyok!
- Így van! Az éhség előrébb való! - mondták szinte egyszerre.
   Ezzel a lendülettel haza suhantunk. Azt én nem tudom megmondani, hogy végülis a csajok mit csináltak hazaérkezésük után, de hogy én neki áltam enni, az biztos. És hogy mi történt a játszón? Hogyan került oda Tommy? A mai napig nem tudom. De ami ezek után történt az máér valami volt. Nem tudok rá mondani semmit...