Egy nap jövök haza agy rettenetes modulvizsga után hulla fáradtan. Barátnőmmel, Detty-vel megbeszéltük, hogy este 6-kor kimegyünk a focipályára kicsit lazulni. De addig még sok dolog volt hátra.
Anyumnak kellet segítenem. Pont a lekvár- és kompót befőzések közepén álltunk. Muszáj volt segítenem.
6-ra nagy nehezen elkészültünk.Felhívtam Detty-t, hogy megyek.
- Hova is mész pontosan? - kérdezte anyum.
- Pályára. Majd jövök! Szia! - és elmentem...
Detty pontosan jött mint mindig. Mikor elindultunk fel lett hívva Ashley is. Hátha nincs dolga és ki tud velünk jönni. Kitudott. Sőt örült is neki, hogy végre nem kell a tesóját hallgatni.
- Hali csajok! - szólt oda Ashley. - Pálya?
- Ja ja. Csak előbb... Vizünk van? - Kérdeztem, mivel már jártunk úgy, hogy nem vittünk és majdnem szomjan haltunk, de szerencsére Ashley később jött ki, így tudott hozni.
- Van! - tette hozzá Detty és elindultunk.
Focipályán sok mindent nem tudtunk csinálni. Ugye focizni nem akartunk, így maradt a "leülünk és beszélgetünk" típusú LB gyűlés. Legjobban akkor is a Youtube videók, Facebook posztok és hasonlókról beszélgettünk, mikor megjöttek a pályára Tommy-ék. Nem volt valami "pfuu eldobom az agyam" hangulat utána, de mindegy is. Régóta ismerem őket. Tommy-val egy suliba jártam 6 évig. 2 évvel idősebb nálam. Patrik körülbelül 3-mal.
- Na halló! Ha uncsizuk akkor kijövünk a pályára a barátnőkkel? Hahaha!! - Röhögött szembe Patrik.
- Ne magadból indulj ki! - vetettem a szemére - Mi egész nap tanultunk!
Messziről lehetett hallani, hogy Tommy-ék milyen zenét hallgattak. Mi pedig elmentünk a focipálya játszóterének padjához.
- Rebeca, Ashley! Nem furcsálljátok, hogy színpadra mentek? - tette fel a kicsit sem költői kérdést Detty.
- Nem! - mondtuk szinte egyszerre Ashley-vel.
- Felejtsük el, hogy itt vannak! Nem érdekel kicsit sem, ki van itt és ki nincs! - kicsit felháborodottan kezdtem érezni magam, amiatt, hogy Detty-nek baja van, mert nem csak mi vagyunk a pályán. - Ha meghallják mit beszélgetünk az ő bajuk! - Zártam rövidre.
- Calm down! - Szólt közbe Ashley.
Lassan háromnegyed 8 lett, így elkellet indulnunk, hogy haza érjünk 8-ra. Kifele elköszöntünk a fiúktól, akik nagy röhögésben voltak. Azt ne kérdezd, hogy mi volt a téma. Mániám a kapuból vissza nézni. Most is így tettem. Patrik a biciklijéhez ment. Már azt hittem, hogy ők is jönnek de nem. Megyünk az úton egyszer csak egy kiabálást hallunk:
- Rebeca! Sze...... a ... - Körülbelül ennyi amit hallottunk. De azt megállapítottuk, hogy Tommy kiabálta.
- Nem érdekel! - kiáltottam vissza.
Egész úton hazafelé ez volt a téma. Vajon miért mondhatta? Egy gyors lendülettel elővettem a telefonomat és Facebookon megkérdeztem, hogy ez mégis mi volt.
Ashley-től elköszöntünk, mivel ő lakik a pályához a legközelebb. Meg kellet neki ígérnem, hogy majd megírom neki mit írt vissza. De még volt időnk, így Detty-vel még maradtuk egy kicsit. Negyed 9-kor viszont kellet mennem.
- Szia! Majd írj! - köszönt el Detty.
- Oké! Szia! - majd mentem haza. Nagyon a Facebookot nem néztem meg. Őszintén. Nem akartam megnézni. nem tudom miért. Csak úgy.
Fél 10-kor föl mentem. Mármint Facebookra. Gyors ellenőrzés. Volt 1 üzenetem. Fogadni mertem volna, hogy Detty az. De nem ő volt.Tommy írt. Vagy fél órán át chateltünk. A vége az lett, hogy másnap kimegyünk a pályára. Körülbelül ez volt a lényege. Kicsit megijedtem. Hogy miért is? Engem még srác nem hívott ki csak úgy. Meg hát, ismerem. Így nem tudtam, hogy mégis mit várja tőle. Ez az egész így furcsa volt. Nagyon is. Majdnem Ashley-t felhívtam fél 11-kor elmondani mi történt.A többi holnap kiderül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése